andris - cápa - blog

Különleges vagyok. Ezt a rondaságot vágta ma a fejemhez az én Hétpettyesem :). Különleges. Inkább úgy fogalmaznék, hogy furcsa. Igen, furcsa vagyok az elmúlt 1 hónapban. Sohasem filozofáltam ennyit az életen, a világon, a társadalmunkon. És ezzel csak egy baj van: egyre sötétebben látom a helyzetet; épp valamelyik nap akadt kezembe egy környezetvédelmi lap, a Zöld Dimenzió. Na mondom végre egy újság, amely majd jól odavág Kecskemétnek, a régiónak (mert helyi kiadványról van szó), és nem ezt a Porta egyesületes, Farkas P.-és kirakat környezetvédelmet folytatja. Erre mit látok a tartalomjegyzékben? Különböző kecskeméti és megyei nagyvállaltokat ajnározó cikkek, hogy ők milyen zöldek, milyen környezetbarátok; és az újság közepéről ki mosolyog pacalpörkölttől jóllakottan? Hát ki más mint Kecskemét, a régió, Magyarország, Európa, a Világ, sőt az egész univerzum megmentője: Wolf (Farkas P. közkeletű neve). Abban a pillanatban letettem az újságot. Mondjuk abban a világban, ahol az egyik kereskedelmi rádió Zöld Klub c. műsorát a paksi atom támogatja... Ne is várjunk többet. Na de majd nagy lesz a csodálkozás, amikor elárasztanak minket folyóink, a hollandok na meg az a végeláthatatlan mennyiségű szemét, amit mi termelünk akkor, amikor a szebb csomagolású, egyébként is szalmonellás, csirkefarhátot levesszük a Tesco polcairól... Nincs más választás az emberiség előtt (amenyibben fenn akar maradni): Szigorú, kőkemény, megalkuvás nélküli környezetvédelem. Különben meghalunk, és nem csak unokáink fogank rosszul járni, amint hallhatjuk, hanem már mi is.

Ja és itt a kedvenc bogaram: :)

Tegnap este színházban voltam (komolyan úgy érzem ott lakom:). Az Osztrigás Micit néztem meg. Maga a darab jó volt, bár volt néhány jelzés, amire még aludnom kell egyet, hogy megértsem.

Nade a lényeg: gondolom mindenkinek, aki látta a daradot, feltűnt, hogy a nagyszerű színművész Kiss Jenő egy masszázsfotelt árult, mintegy Horst Fuchs módjára. Először ez bennem felháborodást keltett, és visszáságot,hogy a színház hogy prosituálodhat ennyire, de aztán eszembe jutott, hogy egy Bodolay (akinek a rendezéseit én kifejezetten szeretem sok más kecskemétivel ellentétben) nem engedhet meg magának egy ilyen lealacsonyító dolgot, biztos üzenni akar ezzel valamit.

Örömmel jelenthetem, hogy összeállt a kép: amíg Kiss Jenő kinn reklámozta a fotelt, addig benn ment egy olyan hirdetés, hogy éljen a lehetőséggel (mármint ami a székre vonatkozik), hogy mi is megélhessünk. Eközben az előcsarnokban a színész fennhangon mondta, hogy köszönjük mindezt fenntartóinknak, a minisztériumnak, a városnak. Erre csak egyet mondhatok:

Haligali kedves olvasóim! :)

Olyan vagyok mint a mosott ürülék. Itt ülök az infó teremben, és világomról nem tudok. Az ok: éjfélkor értem haza Pestről. Színházban voltunk a sulival (a március 15-i fellépés "jutalma").A Vígszínházban a Száz év magányt néztük, Forgách Péter rendezésében, Hegedűs D. Géza csodálatos főszereplésével.

A darabról: a színpadkép nagyszerűen visszadta, azt a tipikus lusta, dél-amerikai hangulatot, melyet Marquez regénye is áradt. A nagyszámú szereplő (hisz kellettek a Buendía sarjak) végig a színpadon tartózkodott, még a halottak is, csak nekik fehérre volt mázolva az arcuk (ezzel is azt a misztikus, mesés világot szimbolizálva, mely a halál és az élet között lebeg).
A történetet eléggé lecsupaszítota Schwajda György, amit elnézünk neki, hiszen nem lehet 3 órába besűreteni egy család 100 éves történetét, de ezek mellett én úgy éreztem, hogy nagyon fontos dolgok lettek kihagyva, és kevésbé lényegesek meg túl hangsúlyozva. A regény elolvasása után egy kis hiányérzetet hagyott bennem a darab. A másik negatívum: a regény legfőbb témáját, a magányt teljesen megkerülték. Bár folyamatosan hangsúlyozták, és mondták, hogy ők milyen magányosak, de ezt érzéseim szerint nem tudták megjeleníteni. Egy példa: Auroliano Buendía-t  teljesen társasági embernek ábrázolják, miközben -aki olvasta a regényt az tudja- Auroliano egy befelé forduló, MAGÁNYOS, és magának való ember, aki csak az aranyhalainak és a forradalomnak él. A másik: a folyamatos narráció, melyet Ursulától hallhattunk (Ursulát Börcsög Enikő alakította, fantasztikusan követve a 100 év lepergését; röpke 3 óra alatt változott a tüzes menyecskéből sokat szenvedett öregasszonnyá egy kendő segítségével.) ez a magyarázás kicsit szájba rágóssá tette a darabot, én meg azt szeretem, ha gondolkodni kell a színházon.

De a negatívumokat félretéve. Egy csodálatos mesét-valóságot láthattam, fantasztikus színészi alakításokkal, és a realitásokat áttörő díszlettel.

Mindenkit buzdítok, hogy ha tudja nézze meg, és ami a legfontosabb: OLVASSA EL A REGÉNYT, mert hihetlen jó.

Na kicsöngettek.

-Én is blogolok.
-Ilyet.
-Ki gondolta volna?
-El sem hiszem. :)

Nade a viccet félretéve. Azt láttam, hogy minden vagyány csekótesó blogol, gondoltam én is. Ettől leszek vagány :D. Node mostmár komolyan mint a vakbélgyulladás. Ha érdeklek valakit (mármint az, hogy mi történik velem) az olvashatja. ÉÉÉÉs kommentelhetje (amire mindenkit buzdítok!:))

Ja és egy megjegyzés. A blogolási kedvem a newsnews.blog.hu-nak köszönhetem ám ;)

És végül: JELENTKEZZETEK HATÁSSZÜNETRE!!!