Haligali kedves olvasóim! :)

Olyan vagyok mint a mosott ürülék. Itt ülök az infó teremben, és világomról nem tudok. Az ok: éjfélkor értem haza Pestről. Színházban voltunk a sulival (a március 15-i fellépés "jutalma").A Vígszínházban a Száz év magányt néztük, Forgách Péter rendezésében, Hegedűs D. Géza csodálatos főszereplésével.

A darabról: a színpadkép nagyszerűen visszadta, azt a tipikus lusta, dél-amerikai hangulatot, melyet Marquez regénye is áradt. A nagyszámú szereplő (hisz kellettek a Buendía sarjak) végig a színpadon tartózkodott, még a halottak is, csak nekik fehérre volt mázolva az arcuk (ezzel is azt a misztikus, mesés világot szimbolizálva, mely a halál és az élet között lebeg).
A történetet eléggé lecsupaszítota Schwajda György, amit elnézünk neki, hiszen nem lehet 3 órába besűreteni egy család 100 éves történetét, de ezek mellett én úgy éreztem, hogy nagyon fontos dolgok lettek kihagyva, és kevésbé lényegesek meg túl hangsúlyozva. A regény elolvasása után egy kis hiányérzetet hagyott bennem a darab. A másik negatívum: a regény legfőbb témáját, a magányt teljesen megkerülték. Bár folyamatosan hangsúlyozták, és mondták, hogy ők milyen magányosak, de ezt érzéseim szerint nem tudták megjeleníteni. Egy példa: Auroliano Buendía-t  teljesen társasági embernek ábrázolják, miközben -aki olvasta a regényt az tudja- Auroliano egy befelé forduló, MAGÁNYOS, és magának való ember, aki csak az aranyhalainak és a forradalomnak él. A másik: a folyamatos narráció, melyet Ursulától hallhattunk (Ursulát Börcsög Enikő alakította, fantasztikusan követve a 100 év lepergését; röpke 3 óra alatt változott a tüzes menyecskéből sokat szenvedett öregasszonnyá egy kendő segítségével.) ez a magyarázás kicsit szájba rágóssá tette a darabot, én meg azt szeretem, ha gondolkodni kell a színházon.

De a negatívumokat félretéve. Egy csodálatos mesét-valóságot láthattam, fantasztikus színészi alakításokkal, és a realitásokat áttörő díszlettel.

Mindenkit buzdítok, hogy ha tudja nézze meg, és ami a legfontosabb: OLVASSA EL A REGÉNYT, mert hihetlen jó.

Na kicsöngettek.