Nade a lényeg: gondolom mindenkinek, aki látta a daradot, feltűnt, hogy a nagyszerű színművész Kiss Jenő egy masszázsfotelt árult, mintegy Horst Fuchs módjára. Először ez bennem felháborodást keltett, és visszáságot,hogy a színház hogy prosituálodhat ennyire, de aztán eszembe jutott, hogy egy Bodolay (akinek a rendezéseit én kifejezetten szeretem sok más kecskemétivel ellentétben) nem engedhet meg magának egy ilyen lealacsonyító dolgot, biztos üzenni akar ezzel valamit.
Örömmel jelenthetem, hogy összeállt a kép: amíg Kiss Jenő kinn reklámozta a fotelt, addig benn ment egy olyan hirdetés, hogy éljen a lehetőséggel (mármint ami a székre vonatkozik), hogy mi is megélhessünk. Eközben az előcsarnokban a színész fennhangon mondta, hogy köszönjük mindezt fenntartóinknak, a minisztériumnak, a városnak. Erre csak egyet mondhatok:
Gratulálok ehez a fricskához!
Ezt az üzenetet, szerintem, meg kéne érteni a városnak, az országnak. Bár mint tudjuk a mai politikai elit (úgy jobb, mint baloldalon) célja, egy fogyasztásorientált, technokrata világ kialakítása. Nekik nincs szükségük a kultúrára, hisz az csak viszi a pénzt, és nem termel profitot. Az, hogy a nép meg gondolkodjon, egyenesen rémisztő számukra. Veszélyes. Amit a népnek kéne csinálni szerintük: Bemenni a szupermárketbe, elkölteni az éhbért, kijönni, tévézni. Ja és a konvencióknak megfelelően élni.
